disco

disco

2011. november 29., kedd

MÁNDOKI LÁSZLÓ

Mándoki László (Budapest, 1953. január 7.) Németországban élő magyar zenész, énekes és zenei producer az 1970-es évek közepén disszidált az NSZK-ba. A Dschinghis Khan együttes tagjaként vált nemzetközileg ismert előadóvá. Külföldön Leslie Mandoki néven ismerik. 1982-től készít szólólemezeket, amelyeken világhírű művészbarátai is közreműködnek. Zenészként és zenei producerként számos világsztárral dolgozott együtt, tehetségkutató irodája pedig fiatal zenészeket és énekeseket pártfogol. 


KARRIERTÖRTÉNET
A gyermekkor
Mándoki édesapja – szintén Mándoki László – főrevizor volt a Pénzügyminisztériumban, édesanyja, Köhler Ilona pedig egy étteremlánc személyzeti főnökeként dolgozott. László öccse, Péter 1958-ban született. A fiúk nyugodt, kiegyensúlyozott családi körben nevelkedtek. Édesapjuk esténként gyakran hegedült, amit a mama és a gyerekek élvezettel hallgattak, vagy éppen közösen népdalokat énekeltek. László magabiztos kisfiú volt, „felfedező” típus, aki mindent kipróbált, mindennel kísérletezett. Nagyon szeretett kerékpározni, és szívesen csinosítgatta-szerelgette a járművét. Legnagyobb örömére a család gyakori hétvégi szabadidős programjának számítottak a biciklitúrák a Duna-kanyarban. A sport az iskolában is az erősségei közé tartozott, egy 1980-ban külföldön megjelent életrajz szerint atletizált és vízilabdázott. (Egykori iskolatársa, Szontagh Miklós gitáros azonban nem tud a vízilabdázásról, szerinte László fizikuma gyenge volt ehhez a sporthoz.) Egyáltalán nem volt azonban „izomagyú” diák, hiszen érdeklődött a humán tárgyak iránt is: főleg a magyar irodalmat szerette, amiben kiváló irodalomtanára nagy szerepet játszott.

Aktivitásának köszönhetően már tizenegy éves korában az osztály szószólójává választották, két évvel később pedig osztályelnökké. És ami egy vagány, sportoló srác esetében nem mondható éppen szokásosnak: énekelt az iskolai énekkarban. Az általános iskola befejezése után a Petrik Lajos Vegyipari Technikumban tanult tovább, mert apja szerette volna, ha fiának vegyészmérnök lenne a szakmája. A természettudományok mellett sem hanyagolta el az irodalmat: tagja lett egy fiatalokból álló íróklubnak, verseit iskolai lapokban közölték. Arról ábrándozott, hogy egyszer majd egy verseskötete is megjelenik. Mint sok tizenéves fiú, idővel László is érdeklődni kezdett a (nyugati) könnyűzene iránt. Mándoki apuka nem igazán örült ennek az élénk érdeklődésnek, hiszen az ilyesmi akkoriban egyáltalán nem számított „jó pont”-nak a tanároknál. Mindazonáltal észrevette, hogy László érdeklődése valóban komoly, ezért igyekezett megfelelő tanácsokkal ellátni őt. 1969. április 1-jén idősebb Mándoki László elhunyt. 


Az első zenei próbálkozások
Mándoki 17 éves korában alapította első együttesét, a Tigert, a következő felállással: Lévai András (orgona, zongora), Csillag György (basszusgitár), Szontagh Miklós (szólógitár), Mándoki László (dob). A repertoáron Jimi Hendrix, a Cream, a Creedence Clearwater Revival, és a Black Sabbath számai szerepeltek, de olykor elhangzott egy-egy Beatles- és Rolling Stones-nóta is. Szombatonként különféle iskolai klubokban, vasárnaponként egy tánciskolában játszottak. A technikum befejezése után László egyetemre ment, ahol közgazdaságtant tanult. Tizenkilenc éves korában végre kapcsolatba került a profi zenei világgal. Ahhoz, hogy hivatásosan zenéljen, zenei vizsgát kellett tennie egy szakbizottság előtt. Szakmai fejlődésre azonban kevés lehetősége volt, hiszen már hosszú hajával is „gyanús elem”-nek számított, a „lázadó, nyugati” rockzene pedig akkoriban egyáltalán nem tartozott a támogatott műfajok közé. Az engedélyt mindenesetre megkapta, és ettől fogva a délelőtt az egyetemé volt, a délután pedig a próbáké. Új együttesében, a Jamben hamar magához ragadta az irányítást, és addig cserélgette a zenésztársait, amíg úgy érezte, hogy egy igazán jó banda jött össze. Ez 1971-ben történt, a Jam további tagjai: Vörös István (gitár), Tasnádi Csaba (basszusgitár), Tasnádi Attila (billentyűs hangszerek) és Anschau Antal (billentyűs hangszerek). (Anschau több on-line adatbázisban Ansalu Attila néven szerepel.)

A Jamben Mándoki nemcsak dobolt, hanem énekelt is, sőt dalszövegeket írt, és komponált. Az együttes a dzsesszrockot művelte, esetenként kifejezetten bonyolult ritmusú szerzeményeik némelyike a 20 percet is meghaladta. A Jamnek sikere volt, telt házak előtt játszott. László a siker hatására még inkább úgy érezte, hogy nem akar közgazdaságtant tanulni – az egyetemi tárgyak közül egyébként is csak a pszichológia érdekelte –, hanem inkább zenei tanulmányokat szeretne folytatni. Dobtanára, Kovács Gyula biztatására otthagyta az egyetemet, és a Zeneakadémián tanult tovább. Alapított egy másik együttest is, a Mándoki-triót, amely rockelemektől független szofisztikus dzsesszt játszott. A két formáció közül a Jam volt a népszerűbb: szabadtéri fesztiválokon lépett fel, sőt a környező (szocialista) országokba is meghívták. 1974-ben a zenekar kényszerűségből feloszlott, három zenészt ugyanis behívtak katonának. László a Mándoki-trióra koncentrált, továbbá vendégként zenélt más együtteseknél, illetve stúdiómuzsikusként foglalkoztatták a tévében és a rádióban. 1975-ben meghívást kapott egy svéd dzsessziskolába, norvég és dán impresszáriók pedig a trió iránt kezdtek érdeklődni. Mándoki legnagyobb vágya az volt, hogy együtt dolgozhasson a világ leghíresebb zenészeivel. Mivel a kommunista Magyarországon ez reménytelennek tűnt, ezért elhatározta, hogy disszidál.


Idegen országban
László nem csupán zenei, hanem irodalmi ambícióit sem tudta megvalósítani. Szeretett volna költő lenni, komolyabb publikálásra azonban szintén nem kapott lehetőséget. A Nyugatra szökés tehát nem valamiféle forró fejjel hozott váratlan elhatározás volt, hanem tudatos döntés. Mintegy másfél éven át a lehető legnagyobb titokban szervezte a szökést, amelyre 1975-ben került sor. Vele tartott jó barátja, Szűcs László is, a Theatrum együttes zenésze. Mándoki eredetileg Svédországba akart menni, mert néhány volt osztálytársa ott élt, de aztán mégis az NSZK-ban maradt. Szűcs és ő előbb egy müncheni menekülttáborba kerültek, majd a szokásos bürokratikus formaságok után megkapták a letelepedési engedélyt. Hamar kiderült számukra, hogy Nyugaton sem kolbászból fonják a kerítést. Nagyon nehezen találtak munkát, hiszen zenei vonalon továbbra is a dzsesszel próbálkoztak, ami iránt ott sem volt túl nagy érdeklődés. Kitartó, szorgalmas munkával azonban lassan sikerült előrébb jutniuk, stúdiózenészként viszonylag állandó munkához jutottak. László 1977 áprilisában megnősült, Romy Hempelt vette feleségül. A kitartás ellenére sem következett be azonban a nagy zenei áttörés, ezért Mándoki 1978 nyarán feloszlatta azt a kvartettjét, amellyel különböző bárokban, klubokban és kocsmákban zenélt. Elhatározta, hogy egyetemre megy, pszichológiát fog tanulni, de mindenekelőtt alaposabban elsajátítja a német nyelvet. Szólistaként persze nem mondott le a zenéről sem. Augusztusban három saját szerzeményével jelentkezett a Jupiter Recordsnál, és a kedvező válasz alighanem őt is meglepte. 


Dschinghis Khan
A szerencse 1978 végén mosolygott Mándokira. Ekkortájt ugyanis Ralph Siegel zeneszerző és Bernd Meinunger szövegíró megírta a Dschinghis Khan című szerzeményt, amellyel beneveztek az 1979-es Eurovíziós Dalfesztivál nyugatnémet selejtezőjére. Siegelnek viszonylag rövid idő állt a rendelkezésére ahhoz, hogy a dal előadásához együttest toborozzon, a tagok pedig megtanulják a szöveget és a koreográfiát. Karakteres megjelenésű előadókat keresett, akik énekelni és táncolni egyaránt tudnak. Végül egy hatfős csapatot hozott össze, amelynek Mándoki mellett még egy magyar tagja volt Késmárky Marika személyében, aki az NSZK-ban Edina Pop néven már ismert énekesnőnek számított. Rajtuk kívül egy keletnémet–holland házaspár (Wolfgang és Henriette Heichel), egy dél-afrikai születésű francia táncos (Louis Potgieter) és egy német énekes (Steve Bender) csatlakozott a Dschinghis Khanhoz. Az együttes megnyerte a nyugatnémet selejtezőt, ezért a hat előadó képviselhette az NSZK-t az Eurovíziós Dalfesztiválon, amelyet abban az évben Jeruzsálemben rendeztek. Akárcsak az előző esztendőben, a versenyt ismét az izraeli előadó (ezúttal a Milk and Honey együttes) nyerte. A Dschinghis Khan 86 ponttal a negyedik helyre került. Azonban bőséges kárpótlást jelentett számukra, hogy versenydaluk a mezőny egyetlen igazi világslágerének bizonyult, amely azóta a popműfaj egyik legnépszerűbb örökzöldjének számít. Mándoki a music.hu weboldal munkatársának adott on-line interjúban így idézte fel az együttes történetének kezdetét: „Aztán jött az első saját popprodukcióm, a híres Dzsingisz kán című dal, ami igaz, hogy sokaknak sikert és pénzt hozott, nekem egy nagy tanulság volt. Azzal a próbálkozásommal sokakat tettem gazdaggá és híressé, az én zsebem meg üres maradt. De ebből is tanultam.” 

Szerény megítélésem szerint Mándoki ezzel a kijelentéssel lényegében saját magának tulajdonítja a Siegel–Meinunger kettős szerzeményét, noha jómagam mástól még soha nem hallottam, hogy a híres német szerzőpáros – többek között a három évvel későbbi győztes eurovíziós dal, az Ein bißchen Frieden szerzői – átverte volna Mándokit. Hogy a magyar előadó zsebe üres maradt a Dschinghis Khan sikere után, az egy olyan merész kijelentés, amelyet jómagam nem szeretnék kommentálni. Korábban jómagam is készpénznek vettem a magyar média azon információját, hogy Mándoki volt a Dschinghis Khan vezetője, ám néhány korabeli nyugatnémet popújság szerint ezt a szerepet Wolfgang Heichel töltötte be. Ami egészen biztos, hogy az eurovíziós sikert követően az énekesek együtt maradtak, és újabb felvételeket készítettek. Számos slágert énekeltek az évek során, mint például a Moskau, a Hadschi Halef Omar, a Rom, a Pistolero, a Loreley vagy a Klabautermann. Mándoki szerzőként is részt vett a Dschinghis Khan munkájában, egyik szerzője volt például a Puszta, a Käpt'n Nemo, az Aladin és a Helden und Schurken című daloknak. Bár a Dschinghis Khan készített néhány angol, spanyol, sőt holland nyelvű felvételt is, alapvetően németül előadott dalaival vált népszerűvé Európában és a Távol-Keleten. A Sors iróniája, hogy miközben a német nyelvű énekléssel a Dschinghis Khan lett a nyugatnémet könnyűzenei új hullám, a Neue Deutsche Welle előfutára, az új irányzat sztárjai (Nena, a Trio, a DAF, az Ideal és a többiek) fokozatosan háttérbe szorították az együttest, amely 1985-ben feloszlott. Nem sokkal előtte jutott el Magyarországra, ahol Szentendrén lépett fel egy nemzetközi tévéshow nyugatnémet közreműködőjeként. Az 1980-as évek legelején szó volt egy budapesti koncertről is, amelyet a szervező ugyan meghirdetett, de aztán le is mondott. Állítólag ennek hátterében az állt, hogy a magyar hatóságok nem engedélyezték a disszidens Mándoki beutazását.


Együtt és külön
Mándoki első szólóalbuma még a Dschinghis Khan-korszakban jelent meg Back to Myself címmel a Jupiter Recordsnál. A lemezt ugyan nyolc nap alatt vette fel Szűcs László közreműködésével, de már évek óta készült rá. Ahogy a cím is sejteti, az album visszatérési kísérlet ahhoz a zenei világhoz, amelyet például a Jam tagjaként képviselt. Négy évvel később jött a második szólólemez, a Children of Hope. Ezen egyik szerzőtársa ismét Szűcs volt (aki a Laszló Bencker nevet használta), a háttérvokált pedig olyan sztárok énekelték, mint például Amii Stewart – aki két évig volt Mándoki barátnője –, az Eruptionből kivált Precious Wilson, illetve a The Power of Love című örökzöld ballada előadója, Jennifer Rush. A nagylemez zenei anyaga alapján a Magyar Televízió műsort készített, amelyet Álmodozó vagyok címmel 1986 augusztusában sugároztak. Egyik szólóalbumnak sem lett azonban igazán elsöprő közönségsikere, ezért Mándoki újra a könnyedebb popzene világában próbált érvényesülni. Henriette Heichel és Louis Potgieter társaságában a Dschinghis Khan Family együttes tagja lett, amelyhez Jürgen Gronholz, Mike Toole és Christin Sargent-Brandt csatlakozott. 

Az új csapat a Wir gehör'n zusammen című dallal (szerzők: Ralph Siegel és Bernd Meinunger) benevezett az Eurovíziós Dalfesztivál 1986-os nyugatnémet selejtezőjére, de a történelem nem ismételte önmagát, és ezúttal nem Mándokiék nyertek. Igaz, ehhez nem sok hiányzott: 4088 pontot kaptak, míg a győztes Ingrid Peters 4236-ot. (A nemzetközi versenyen aztán Peters a 14. lett.) A következő évben Mándoki újra egy pop stílusú felvétellel jelentkezett, méghozzá a közelgő koreai olimpia tiszteletére írt Korea című dallal. Vendégénekesnőnek Csepregi Évát hívta meg, aki Eva Sun néven szerepel a lemezborítón. Nem hiszem, hogy rosszindulat lenne azt feltételezni, hogy Csepregi kiválasztásában nem csupán szakmai, hanem marketing szempontok is szerepet játszottak. Éva ugyanis a Neoton Família énekesnője volt, a csapat pedig Newton Family néven a Dschinghis Khanéhoz hasonló népszerűségnek örvendett a Távol-Keleten. Felmerült az a lehetőség, hogy Mándoki szerzeménye lesz a koreai olimpia hivatalos dala, de ez nem így történt. A szervezők a Mándokinál is híresebb Giorgio Morodert, az 1984-es Los Angeles-i olimpia „himnusz”-ának (Reach Out) szerzőjét kérték fel a hivatalos dal megkomponálására: a Hand in Hand című felvételt a Koreana együttes adta elő.


A zenei producer
Az 1990-es évektől kezdve Mándoki folytatta szólókarrierjét, amellyel párhuzamosan zenei producerként is ténykedett. Albumain olyan világsztárokkal dolgozott együtt, mint például Ian Anderson (Jethro Tull), Steve Lukather (Toto), Bobby Kimball (Toto), Jack Bruce (Cream), David Clayton-Thomas (Blood, Sweat & Tears) vagy Chaka Khan. Bár viszonylag ritkán látogat Magyarországra, igyekszik figyelemmel kísérni a hazai könnyűzenei életet. Alkalmanként magyar kollégákkal is együtt zenél. Világsztárokkal közösen dolgozta fel Varga Miklós Európa című dalát Mother Europe címmel, a Találkozások című albumának felvételein pedig közreműködött Horváth Charlie, Sztevanovity Zorán, Demjén Ferenc, Somló Tamás és Cserháti Zsuzsa. Produceri munkája eredményeként olyan hírességek készítettek lemezfelvételt a stúdiójában, mint például Placido Domingo, Phil Collins, Lionel Richie, Nik Kershaw, a No Angels vagy a németek büszkesége, Engelbert (Humperdinck). Az 1990-es évek végén Mándoki Steve Bender és Késmárky Marika társaságában a japán televízióban lépett fel, természetesen a Dschinghis Khan megalakulásának 20. évfordulója ürügyén. Noha az együttes néhány évvel később újjászerveződött, Mándoki akkor már nem csatlakozott egykori kollégáihoz, mindazonáltal az új évezredben is folyamatosan dolgozik. Nagy nemzetközi szakmai és közönségsikert aratott például a Tarzan című Disney-rajzfilm betétdalával, amelynek magyar nyelvű változatát Ákos énekelte. 

2005-ben Mándoki komponálta az Audi cég reklámkampányának zenéjét. Fiatal magyar pályatársainak azt tanácsolja, hogy éljenek a lehetőséggel, és próbáljanak meg érvényesülni külföldön (is), de számítsanak arra, hogy a dolog esetleg nem jön össze. Tehetségkutató irodája egyébként nem zárkózik el magyar előadók pártfogásától sem. Mándoki például néhány éve Király Lindáról gondolta azt, hogy tehetsége és angol nyelvtudása alapján akár világsztár is lehetne belőle. Világhírű cégétől állítólag telefonon keresték meg a magyar énekesnőt, ám Király menedzsmentje kijelentette, hogy addig nem tárgyalnak semmiről, amíg Mándokiék írásban el nem küldik a még csak ötlet szintjén létező együttműködés részletesen kidolgozott tervét. 2007-ben Mándoki a hamburgi Revue magazinnak adott interjújában élesen bírálta az Eurovíziós Dalfesztivált, mert szerinte a rendezvény egyre inkább ellaposodik, és legkevésbé a zenei színvonalon van a hangsúly. Kifejtette, hogy a fesztiválnak csak akkor lenne valódi létjogosultsága, ha olyan előadók tűnnének fel a mezőnyben, akik évekre meghatároznák a könnyűzene arculatát, mint például 1974-ben az ABBA. Mándoki németországi tekintélyét jelzi, hogy évek óta ő képviseli a német zenészek érdekeit. Ennek ellenére saját szólólemezein inkább angol és amerikai, nem pedig német kollégákkal dolgozott együtt. Magánéletéről kevés információ található a világhálón. Ami egészen biztos, hogy első feleségétől elvált, jelenlegi neje Eva Mandoki. A házaspárnak van egy Lara nevű lánya. (Mándokinak összesen három gyermeke van.)

2012. május 11-én Mándokit köztársasági érdemrenddel tüntette ki Orbán Viktor miniszterelnök a Parlamentben. A díjat a hivatalos indoklás szerint művészi életműve okán kapta, mint a jelen legsikeresebb magyar rockzenésze, és nem a német könnyűzenei és közéletben elfoglalt helye, illetve politikai állásfoglalása miatt. (Hogy Mándoki nem baloldali, az gondolom, a fenti életrajzból is egyértelműen kiderült.) A Heti válasznak adott interjúban Mándoki így emlékezett vissza a Dschinghis Khanra: „Egyértelmű, hogy egykori budapesti dzsesszkonzervatóriumi növendékként, zenészcsaládból származó emberként nem lehetett a szívem csücske. A hetvenes évek végének hangulatát meglovagoló német diszkó-pop zenekar volt, viszont sikeres, 14 millió eladott lemezzel. Egyszerre nyitott ki számomra ajtókat, de félő volt, hogy más lehetőségek előtt bezárja a kaput.” Őszintén remélem, hogy a dzsessz- és rockrajongóknak is szerzett annyi örömet Mándoki 1981 utáni zenei tevékenysége, mint a diszkó- és a popzene rajongóinak a Dschinghis Khan munkássága. 


SZEMÉLYES ÉRDEKESSÉGEK
* Szeme színe: kékes zöld, eredeti hajszíne: barna

* Nyelvtudás: magyar, német, angol, orosz

* Kedvenc hobbija: a versírás, a lemezgyűjtés és az utazás

* Kedvenc írói: Jack Kerouac és Ken Kesey

* Kedvenc klasszikus zeneszerzői: kortárs zeneszerzők, a komolyzenéből elsősorban Bartók Béla

* Kedvenc könnyűzenei irányzatai: a dzsessz minden irányzata, például a következő előadók: Weather Report, Chick Corea, Herbie Hancock, George Benson

* Kedvenc együttesei: Yes, Genesis, Pink Floyd, Beatles, Steely Dan

* Kedvenc előadói: Elton John, Billy Joel, Stevie Wonder, David Clayton Thomas

* Kedvenc ételei: minden, amit jól készítettek el

* Kedvenc itala: magyar bor

* Kedvenc színei: az őszi árnyalatok

* Kedvenc állatai: kutyák és lovak


DISZKOGRÁFIA
Kislemezek
* 1982: Living on the Highway / Back to Myself
* 1985: Schoolgirls' Fantasy / Big Brother Is Watching You
* 1987: Korea (Single Version) / Korea (Dub Version) (Japán)
* 1988: Korea / Lost in Time (NSZK)
* 1993: Mother Europe (Radio Version) / Mother Europe (Album Version)
* 2002: Daydream (Radio Version) / Daydream (Album Version)

Maxilemezek
* 1987: Korea (Special Arirang Version) / Korea (Single Version) / Korea (Special Dancing Dub Mix) (Dél-Korea)
* 1987: Korea (The Olympic Games Version) / Korea (Radio Version) / Korea (Dub Version) (Magyarország és Japán)
* 1988: Korea (DJ Special Mix) / Korea (Maxi Version) / Korea (Dub Version) (promóciós lemez)
* 1988: Korea (Extended Remix) / Lost in Time / Korea (Dub Version) (NSZK)
* 1988: On Principle (Extended Remix Version) / On Principle (Flori’s „Catch the Dog” Mix) / I Am Over You, Honey (NSZK)
* 1997: On and On / Diggin' Down Too Deep / Borrowed Love
* 1997: The Journey Is Long / If We Try / Reborn Desire / Life Is Like a Strange Song (Live)
* 1997: Never Give In / Back to Budapest / Statements... (Recorded Live on Stage)
* 2002: Is There a Dream Left (Radio Version) / Is There a Dream Left (Album Version) / Is There a Dream Left (Stringquartet Version) / Look Up to the Sky (Live Cut) / Daydream (Previously Unreleased Special Live Version)
* 2003: Last Day of Summer (Radio Version) / Last Day of Summer (Live in Berlin) / Last Day of Summer (Live In Köln) / Last Day of Summer (String Quartett Version) / Last Day of Summer (Live in Magdeburg) / Last Day of Summer (Album Version)

Albumok
* 1982: Back to Myself
* 1986: Children of Hope
* 1988: Korea
* 1988: Strangers in a Paradise
* 1991: Out of Key… with the Time
* 1993: People
* 1996: People in Room No. 8
* 1997: Találkozások
* 2002: Soulmates
* 2003: Soulmates – Jazz Cuts
* 2003: Soulmates – Classic, adapted for String Quartet
* 2009: Soulmates – Aquarelle

VIDEÓK 

Puszta  (Előadó: Dschinghis Khan) (csak zene!)

Käpt'n Nemo (Előadó: Dschinghis Khan) (csak zene!)

Aladin (Előadó: Dschinghis Khan) (csak zene!)

Living on the Highway (csak zene!)


Korea (másik klip)


 

21 megjegyzés:

  1. Az orgonista neve helyesen ANSCHAU ANTAL.(később a Beatrice tagja.)

    VálaszTörlés
  2. Szia!

    A tagok névsorát ebből az adatbázisból vettem át: http://zene.hu/mazeszak/reszletek.php?id=9996. A zenésznek ugyanott külön lapja is van: http://zene.hu/mazeszak/reszletek.php?id=9911. Szívesen kijavítok minden hibát, ha ellenőrizhető valahol az új információ pontossága. Több olyan weboldalt is megnéztem, amely a Beatricével foglalkozik, könyvekben is keresgéltem, de Anschau Antalt sehol nem említik. Ha tudsz adni egy ellenőrizhető forrást ehhez, természetesen azonnal átírom a nevet.

    Köszönettel:

    Tony

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Pontosan megtudakolhatom Tőle személyesen,mikor játszott Nagy Feróval.Láttam egy kultúrházban fellépni Őt.

      Törlés
  3. Emlékezetből felsorolnék néhány zenekari tagot aki játszott Mándoki Lászlóval(1971-1972között.)
    Palánkai Ferenc(orgona,fagott)
    Kopecsni György(gitár-ének)
    Tasnádi Csaba(basszusgitár)
    Pártos Endre(szaxofon)
    Antal Sándor(orgona-tangóharmónika)
    Off Gusztáv(zongora)
    ? Ildikó(fuvola,bocs,de nem emlékszem a vezeték nevére....)

    VálaszTörlés
  4. Bocsánat,hogy kihagytam:
    Vörös István(gitáros.később Prognózis)

    VálaszTörlés
  5. Szia!
    Olvastad a névsort ?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Igen, az imént olvastam. Köszönöm a kiegészítéseidet, de különböző okokból már nem szeretném újabb adatokkal bővíteni ezt a szöveget. (Amennyiben valamelyik infóról egyértelműen kiderül, hogy hibás, azt természetesen javítom.)

      Nincsen olyan ambícióm, hogy a blogom egy átfogó, minden részletre kiterjedő on-line könnyűzenei enciklopédia legyen. Az elnevezésnek megfelelően az alapvető téma a popzene (főleg a 70-es, 80-as évekből), és elsősorban azoknak szeretnék segítséget nyújtani, akik ugyanezeket az előadókat kedvelik, és tájékozódni szeretnének róluk. Nem akarok túl nagy terjedelemben foglalkozni azokkal a stílusokkal, zenészi-előadói korszakokkal, amelyek hozzám nem állnak igazán közel, éppen ezért kevésbé értek hozzájuk, vagyis nagyobb a kockázata annak, hogy pontatlanságot írok le.

      László több évtizedes zenei pályájának épp azon szakasza – a Dschinghis Khan – okán került a blogba, amelyet ő maga nem értékel különösebben sokra. (Legalábbis jómagam ilyesmit vélek kihallani ezzel kapcsolatos nyilatkozataiból.) Az együttesről viszont külön blogbejegyzés is van, szerénytelenül megkockáztatom, hogy a magyar nyelvű interneten alighanem a legrészletesebb. Mándoki karrierjének egyéb szakaszai számomra kevésbé érdekesek, éppen ezért úgy gondolom, ennek fényében egy ekkora terjedelmű szöveggel méltó módon megemlékeztem róla.

      Még egyszer köszönöm az érdeklődésed és a kiegészítéseid.

      Üdvözlettel:

      Tony

      Törlés
  6. Szia !
    Valóban,Laci nem túl büszke a Dschingis Khan korszakára,de elismeri,hogy a karrierjéhez nagyon fontos ismeretségre tett szert ez a csapat által.Bejárta a világot velük.
    Mi a kezdetekben ragaszkodtunk a jazz-rock irányzathoz,de blues elemeket is loptunk a saját zenénkbe.(pl.fagottszóló a blues számunkban.)Egy versszakaszra emlékszem ebből a számunkból:

    "Vasárnap van,csend unalom.
    Legyek mászkálnak a falon.
    Az utcán a sár félöles,
    holnap megint Hétfő lesz..."

    Természetesen nem sikerült megváltani a világot.
    Nekem a zenekarral(Jam)szép emlékeim vannak,de behívtak katonának és mire leszereltem,szó szerint nem találtam senkit itthon a bandából.....

    Manapság 37 év után csak a jó zene szeretete maradt meg.
    Egyetlen hobbym van,ami komoly:A 424-es Vasútmodellező klub tagjaként a fiammal együtt szerzünk remélhetőleg sok örömöt a klub kiállításain a látogatóknak.(WWW.424vmk.hu)
    Sok sikert a honlapodhoz !

    Tasnádi Csaba

    VálaszTörlés
  7. Szia Csaba!

    Emlékszem, akkoriban kezdtem a gimit, amikor a Dschinghis Khan feltűnt. Az orosz mellett németet kellett tanulnom, és mi tagadás, nem voltam túl lelkes, mert inkább angolt szerettem volna. Aztán jött ez a németül éneklő együttes egy vidám dallal, és egész megjött a kedvem a német nyelvhez. Belátom persze, hogy egy zenésznek a Dschinghis Khan és az ehhez hasonló zenék nem jelentenek igazán nagy szakmai kihívást. A magam szemszögéből nézve azonban csak azt mondhatom, hogy amikor rossz a kedvem, unom a hétköznapok taposómalmát, az össznépi problémákat, amelyeket én is a bőrömön érzek, de nem én tudok megoldani, akkor a hangulatomon még ma is sokat javítanak a Dschinghis Khan-féle tinglitangli popdalok, melyek felvidítanak, és egy időre elfeledtetik a nehézségeket.

    Azt hiszem, a zene szeretete mindenképpen közös bennünk, még ha nem is feltétlenül ugyanazokat az irányzatokat rangsoroljuk a szívünkben az élvonalbeli helyekre. Lehet, hogy ez nagyon giccsesen hangzik, de szerintem a zene lehetne az egyik közös nyelv, amely összehozhatná az embereket, akiket az utóbbi időben az egzisztenciális problémáktól a politikáig annyi minden eltávolít egymástól. Gratulálok a fiadhoz és közös hobbitokhoz, biztos vagyok abban, hogy mindkettő sok örömet okoz Neked.

    Üdvözlettel:

    Tony

    P. S.: A helyzet így persze már egészen más: mint volt zenekari tag, úgy gondolom, Te mégiscsak jobban emlékszel egykori zenésztársad pontos nevére, mint az arctalan on-line adatbázisok, ezért az erre vonatkozó részt mégis átjavítottam a szövegben. Még egyszer nagyon köszönöm a kiegészítéseidet.

    VálaszTörlés
  8. Szia!
    Köszi a korrekciót és a jókívánságokat.Valóban a zene szeretetét nem lehet elvenni senkitől.
    A fiam botfülű,legalább nem próbálja meg soha a zenészélet megpróbáltatásait.Informatikusnak tanul,de azt nagyon vágja.
    Egyébként a JAM -együttes sok akkori "nagyágyúval" együtt fellépett Közös műsorban.
    Például:Non Stop,Komár László,Tolcsvayék és a Trió,Mini,Syrius,Bontovics Kati és a Scampolo,Ős Rákfogó,...stb.
    Tegnap voltam a Reménység Fesztiválon a Syma-csarnokban.Nagyon színvonalas produkciók is voltak.Nekem a Lakatos projekt tetszett.
    Nem tudom,ha megadhatom az E-mail címemet,akkor beszélgethetnénk ?
    Üdvözlettel:
    Tasnádi Csaba.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Ki tudja, talán jobb is az, ha a fiad egész mással foglalkozik, főleg ha szereti is azt, amit csinál. Mindentudó pszichológusok szerint egy fiú számára az apa az elsődleges példakép, hozzá akar hasonlítani (még akkor is, ha kamaszkori lázadás időszaka nem ezt tükrözi); az apa nyomdokaiba lépni, vagy pláne túlszárnyalni őt egy élethivatásban azonban igen nyomasztó teher is tud lenni. Ha végignézünk a művészvilágban, kevés példát találunk arra, hogy a közvetlen leszármazott is ugyanolyan jó abban, amit csinál, mint a felmenője.

      A felsorolásodból eszembe jutott, hogy sok magyar előadóról is szeretnék írni a blogomban, de érdekes módon róluk a legnehezebb, mert gyakran még az ismertebb előadóktól sem lehet egy normális diszkográfiát összeállítani. Az albumok még csak-csak kideríthetőek, de a kislemezek már nem igazán.

      Sajnos én nem voltam a fesztiválon, különböző objektív és szubjektív okokból ugyanis otthon ülő alkat vagyok, nekem már túl pörgős, zajos, zsúfolt az a világ, amely körülvesz.

      Persze, nagyon örülnék, ha privátban is beszélgetnénk. Az én e-mail címem: peterdonovan1975 KUKAC yahoo.com

      Üdvözlettel:

      Tony

      Törlés
  9. Szia!

    Engedd meg, hogy néhány pontosítással éljek Laci fiatal korával kapcsolatban, úgy is mint egykori osztálytárs és első zenésztárs. Tudomásom szerint Laci soha nem vízilabdázott, a fizikuma túl gyenge volt ehhez a sporthoz. A középiskolát Petrik Lajos Vegyipari Technikumnak hívták, Szakközépiskola később, jelentős színvonalcsökkenés után lett.
    A középiskolában nem szerepelt különféle iskolai zenekarokban, csak egyben, amely kezdetben (1968.-ban) a Tiger nevet viselte, amelyet nem egész egy év után változtattak JAM együttesre.
    Az "ős" JAM felállása: két gitár, dob, billentyűs, a tagok nevei: Mándoki László dob, Lévai András orgona/zongora, Csillag György basszusgitár, Szontagh Miklós szólógitár. A repertoárban döntően Jimi Hendrix, Cream, Ten Years After, Creedence Clearwater Revival, Black Sabbath számok szerepeltek, az említett Beatles és Rolling Stones nóták közül csak 1-1 szerepelt a listán. Ez a felállás 1971.-ben, az érettségit követően felbomlott, az állításoddal szemben a tagok nem maradtak egymással szoros kapcsolatban. Laci ekkor új tagokat toborzott és velük folytatta a további zenei munkát.

    Üdvözlettel: Szontagh Miklós ex gitáros

    VálaszTörlés
  10. Kedves Miklós!

    Köszönöm az észrevételeidet. Hétvégén lesz több időm arra, hogy észrevételeidet valahogyan beledolgozzam a szövegbe. Amúgy is át kell olvasnom, egy helyesírási hibát máris észrevettem például az iskola nevében, azt soron kívül kijavítom.

    Mi tagadása, kezdem azt hinni, jobb lett volna, ha meghagyom az eredeti szöveget Mándokiról, és nem akarom mindenáron kibővíteni. De mivel kamaszkorom egyik kedvenc német popegyüttesében játszott, úgy gondoltam, nemcsak a Dschinghis Khan, hanem két magyar tagjának szövege is megérdemel egy átdolgozást. Természetesen igyekeztem hitelt érdemlő forrásokat használni, Mándoki esetében például olyan régebbi és újabb interjúkat, amelyek vele készültek részben a német, részben a magyar média számára. Hogy László nem teljesen megbízható forrás, arra már az első életrajz írásakor rájöttem. A Dschinghis Khan című dalra vonatkozó megjegyzését nem is bírtam komment nélkül hagyni, egy Donna Summerrel kapcsolatos, szerintem szintén pontatlan emlékét az új szövegből viszont kihagytam.

    Mivel a korabeli interjúk német, illetve angol nyelven készültek, melyeket egyáltalán nem beszélek tökéletesen, természetesen nem zárom ki, hogy valamit félrefordítottam, illetve annak lehetősége is fennáll (például a régi zenésztársakkal való kapcsolattartást illetően), hogy ami igaz volt például 1980-ban, az már nem állja meg a helyét 2012-ben.

    Az általam ismert források közül egy 1980-ban publikált életrajz adataiból merítettem, mely életrajz jelenleg is elérhető on-line: http://dk-english.blogspot.hu/2011/01/dk-book-leslie-mandoki.html.

    Ebben a vízilabdáról például ez olvasható: „Despite his strong commitment to school, he also found enough time to run athletics and play water polo.”

    Az iskolai zenekar(ok)ról és repertoárjukról ez: „He tried his hand as a drummer, played in school bands, sang with friends. Songs of the Beatles and the Rolling Stones.”

    A kapcsolattartást talán én lihegtem túl, az angol szövegben ez így szerepel: „Our class got along so well together in these four years, that we still have close contact with each other.”

    Még egyszer köszönöm az észrevételeidet, nem feledkezem meg róluk.

    Üdvözlettel:

    Tony

    VálaszTörlés
  11. Na látom, helyesírási és stilisztikai hibák ebbe a hozzászólásomba is jutottak. :)) Mentségemre mondom, hogy rohanok dolgozni, és emiatt kapkodok. Természetesen nem a Te észrevételeidet kell még tüzetesen átolvasnom, hanem a magamét Mándokiról.

    VálaszTörlés
  12. Szia! Pontositásként, nem Szücs Laca volt, ahogy a férjemtől tudom, a Theatrum együttes vezetője,hanem a férjem Kovács Péter, de persze együtt zenéltek. A férjem 10 éve meghalt sulyos hirtelen balesetben, igy Ő már nem tud helyesbiteni. Kovácsné Kati

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Kati!

      Őszinte részvétem.

      Köszönöm az észrevételt, javítottam a szöveget.

      Tony

      Törlés
  13. Szia,

    Lehet hogy nem került - kerül ki a bejegyzésem.
    Tehát: Doki tehetségtelen zenész, de hires akart lenni. Ezért mindent bevetett, rekám kellet.
    Ez az "életrajza" és a politikai 'hozzáállása". Ez nem természetes (lásd család-burok).
    Amiben jó volt: saját maga manager -ése.
    Ezt minden hazai sajtó orgánum megette (hitelesség ?), illetve itthon is jól jött a reklám
    pl. az Omegának is valaha és a 'politikának' is ... Hát ennyit a bulvárról.
    Az ex gitáros (Sz.M.) bejegyzése hibátlan.

    Roger

    VálaszTörlés
  14. Szia,

    Köszönöm, "kiment". Akkor még ide kivánkozik:
    A személyem nem fontos, csak a jelenség, egyébként névtelen szemtanú voltam a háttérben.
    Laci irja, egyik kedvence a Beatles. Szegény Lennon nyilatkozta egyszer, a Beatles történetébe még nem halt bele senki (megj.: akkor még élt B.E.). Vagyis arra célzok, ebbe sem halt bele senki, igy van ez jól,
    ez egy érdekes mese, semmi több. Azért részemről hasonló kategóriában maradnék Bob Geldorf -nál,
    Őt hitelesebbnek érzem. Ugyanakkor az ilyen és hasonló hirek jó edzés a valós informácók felkutatásához.
    Üdvözlettel:

    Roger

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Roger!

      Nincs előzetes cenzúra a blogomon, és utólag is csak akkor, ha valaki esetleg számomra elfogadhatatlan stílusban nyilvánulna meg. Ilyesmire eddig nem volt példa, remélem, nem is lesz. Tiszteletben tartom mások kulturáltan kifejtett véleményét akkor is, ha esetleg nem egyezik az enyémmel.

      Mint fentebb másoknak már megírtam, ez tulajdonképpen egy nosztalgiablog, felidézése azoknak az egykori kedvenc dalaimnak és előadóimnak, amelyeket és akiket kedveltem. Számomra nagy öröm, hogy szerény, de stabil látogatottságom van, ami arra utal, hogy mások is szívesen gondolnak vissza a 3-4 évtizeddel korábbi popzenére.

      Ebben a blogban nincs egyetlen olyan előadó sem, akinek TELJES munkássága ájult elragadtatással töltene el, mindazonáltal nem célom minősíteni senkit sem zeneileg se, emberileg meg pláne nem. Persze mindenkiről van ilyen-olyan véleményem, de ezt senkire nem akarom ráerőltetni.

      Célom, hogy a rendelkezésemre álló forrásokból (internet, újságok, könyvek, médiainterjúk) bemutassam az adott előadót. A véleményformálást az olvasóra bízom úgy zeneileg, mint emberileg. Mivel senkit nem ismerek személyesen a bemutatott előadók közül, így nem állíthatom, hogy általam közölt életrajzaik 100%-an hitelesek, de a zenei vonatkozású infók (és mégiscsak ez a lényeg) pontossága szerintem állja az összehasonlítást a lényegesen jobb háttérbázissal működő, szakmai oldalakéval.

      Ha nyilvánvaló ellentmondást látok a forrásokban, azt mindig jelzem a szövegekben, Mándokiéban is van ilyen rész. Ha a fenti életrajz arra sarkall téged, hogy további részleteket tudj meg róla, azt akár elismerésnek is felfoghatom. :)) Hogy Mándoki milyen kolléga volt egykor és most, milyen a magánéletben, stb., stb. az nyilván árnyalná a róla kialakított képet, de az ilyesmi részletezését nem érzem sem feladatomnak, sem célomnak.

      Köszönöm az észrevételed és a megértésed.

      Tony

      Törlés
    2. Szia,

      Köszönöm az olvasást és a kimeritő választ.
      Elnézést a sajtóhibákért.
      Nem volt célom M.L. személyiségével foglalkozni, csak 'katonásan' a
      zene , manager - reklám és politikai tevékenységeivel.
      Azért irtam ide (és cak ide), mert meglepő módon korrekt a blog,
      a mai átlagos kiteritett (tcpip=internet) számitógépek tartalmához képest.
      További sok sikert, üdvözlettel:

      Roger

      Törlés
  15. Talán egyszer napvilágra kerül
    Mándoki valódi "története",
    amit már egyszer ő maga is
    kitalált legendának minősitett,
    de a politikusok lecsaptak a "vonalra",
    igy nincs visszaút.
    M.L. bevonult a többi udvari bohóc közé.
    Ilyen a (mai) közélet.

    VálaszTörlés